ADÓZÁS ÉS ÖSZTÖNZŐK · 9. RÉSZ
Amikor az el nem adott befektetés után is adózni kellene
2026. október 28. | WELM & Partners | Adózás és gazdaságpolitika
Néhány nappal ezelőtt a tervezett vagyonadóról írtunk. Akkor már felmerült, hogy a növekvő adóterhelés és a változó jogszabályi környezet milyen hatással lehet a magyar vállalkozók beruházási és letelepedési döntéseire. Most újabb adózási javaslat érkezett. 2026. október 27-én benyújtották az Országgyűlésnek azt az adótörvény-módosító javaslatot, amely 2027. január 1-jétől bevezetné a magánszemélyek úgynevezett exit adóját.
A szabályozás lényege, hogy meghatározott feltételek mellett a magyar adóügyi illetőség megszűnésekor a még el nem adott befektetéseken felhalmozott nyereség után is személyi jövedelemadó keletkezhetne.
Vagyis olyan értéknövekmény után kellene adót megállapítani, amelyből a tulajdonos még egyetlen forint bevételt sem realizált.
Ez önmagában is komoly kérdéseket vet fel. De nézzük meg, miért lehet az exitadó a vállalkozások, a befektetők és a nemzetközileg mobil munkavállalók számára is lényeges!
A törvényjavaslat indoklása szerint az intézkedés célja a magyar adóztatási jog védelme. Ha egy befektetés értéke a magyar adóügyi illetőség időszaka alatt növekszik, majd a tulajdonos másik országban válik adóügyi illetőségűvé, akkor előfordulhat, hogy a későbbi értékesítésből származó jövedelmet már másik ország adóztatja. A javaslat erre úgy reagálna, hogy az illetőségváltáskor megállapítaná az addig felhalmozott, nem realizált nyereséget.
Erre 15%-os személyi jövedelemadó vonatkozna. Az adóztatási jog megőrzése legitim költségvetési szempont lehet. Az alkalmazott megoldás gazdasági hatásait és arányosságát azonban ettől függetlenül is vizsgálni kell. Különösen akkor, ha az adófizetési kötelezettség nem tényleges értékesítéshez, hanem az adóügyi illetőség megváltozásához kapcsolódik.
A javaslat szerint az exitadó alkalmazásához három feltételnek együttesen kellene teljesülnie.
1. Magyar adóügyi illetőség
A magánszemélynek az illetőség megszűnését megelőző tíz adóévből legalább ötben Magyarországon kellett adóügyi illetőséggel rendelkeznie.
2. Meghatározott értékű befektetési vagyon
Az érintett befektetési eszközök együttes piaci értéke meghaladja az 500 millió forintot, vagy a magánszemély legalább 20%-os, minimum 250 millió forint piaci értékű társasági részesedéssel rendelkezik.
3. Magyarország adóztatási jogának megszűnése vagy korlátozódása
Az illetőségváltás következtében Magyarország elveszíti vagy korlátozottabban gyakorolhatja az érintett befektetés későbbi realizálásából származó jövedelem adóztatásának jogát. A három feltételnek együtt kell fennállnia. Fontos, hogy az 500 millió forintos értékhatár nem a teljes magánvagyonra vonatkozik. A saját lakóingatlan vagy a gépjármű önmagában nem számít bele a meghatározott befektetési eszközök értékhatárába.
Ez lényeges különbség a korábban tárgyalt vagyonadóhoz képest. Ugyanakkor a legalább 20%-os és minimum 250 millió forint értékű cégrészesedésre vonatkozó alternatív feltétel a magyar kkv-tulajdonosok egy részét is érintheti.
Egy évtizedek óta működő magyar vállalkozásban a tulajdonrész értéke jelentősen meghaladhatja azt az összeget, amelyet a tulajdonos valaha ténylegesen befektetett. A cég rendelkezhet saját telephellyel, gépekkel, berendezésekkel, készletekkel, stabil ügyfélkörrel és eredménytermelő képességgel. Ezek mind befolyásolhatják a vállalkozás értékét.
Csakhogy a társasági részesedés piaci értéke nem azonos a tulajdonos magánbankszámláján rendelkezésre álló pénzzel. A nem tőzsdei cégek értékelése ráadásul külön szakmai kérdés. Egy kis- vagy középvállalkozásnak nincs minden nap megfigyelhető tőzsdei árfolyama. Az üzletrész tényleges értékét a jövőbeni eredménytermelő képesség, a kockázatok, a finanszírozási helyzet és a potenciális vevők is befolyásolják.
A számított piaci érték és a ténylegesen realizálható eladási ár között akár jelentős eltérés is lehet.
Ha erre az értékelésre adófizetési kötelezettség épül, a megfelelő értékelési és jogorvoslati szabályok különösen fontossá válnak.
Vegyünk egy leegyszerűsített példát! Egy vállalkozó 80 millió forintért szerzett egy társasági részesedést. A részesedés értéke az évek során 300 millió forintra emelkedett.
A számított, nem realizált értéknövekmény 220 millió forint. Ennek 15%-a 33 millió forint. Az adó a javaslat megfelelő feltételeinek teljesülése esetén akkor is megállapítható lenne, ha a vállalkozó még nem adta el az üzletrészét.
Természetesen az egyedi jövedelemszámítás a szerzési értéktől, az igazolt költségektől és a konkrét eszközre vonatkozó szabályoktól is függ. A példa azonban egy alapvető problémát mutat meg.
A papíron kimutatott nyereség és a rendelkezésre álló pénz nem ugyanaz.
Ez a probléma a vagyonadó kapcsán is felmerült, most pedig egy másik adózási élethelyzetben jelenik meg.
A tervezett szabályozás nem kizárólag társasági részesedéseket érintene.
Az eszközök között szerepelhetnek:
Ez az egyik legérdekesebb kérdés a tervezetben. A magyar adórendszer több konstrukción keresztül ösztönzi a hosszú távú megtakarítást. A TBSZ a befektetések hosszabb ideig történő megtartását támogatja.
A NYESZ és a nyugdíjbiztosítás a nyugdíjas évekre történő felkészülést segítheti. A gazdaság számára is előnyös lehet, ha a lakosság tudatosan megtakarít, befektet és gondoskodik a saját jövőjéről.
Felmerül tehát a kérdés:
Mennyire következetes egy olyan rendszer, amely egyfelől az öngondoskodást ösztönzi, másfelől bizonyos illetőségváltozások esetén az ezekben felhalmozott, még nem realizált értéknövekményt is megadóztatná?
Fontos hangsúlyozni, hogy az exitadó nem automatikusan minden TBSZ-, NYESZ- vagy biztosítástulajdonost érintene. A vagyoni, illetőségi és adóztatási feltételeknek is teljesülniük kellene. A hosszú távú pénzügyi tervezésnél azonban már maga a lehetséges új adókövetkezmény is fontos szemponttá válhat.
A tervezet szerint a készpénz, a hagyományos bankszámlapénz és a bankbetét önmagában nem tartozna az exitadó-köteles eszközök közé. Ez érdekes különbséget teremt. Egy értékpapír, cégrészesedés vagy hosszú távú befektetési konstrukció megfelelő feltételekkel érintett lehet, miközben a normál bankszámlapénz nem.
Egy befektető természetesen nem kizárólag az exitadó alapján választ pénzügyi eszközt. A hozam, az infláció, a likviditás és a kockázat továbbra is meghatározó tényezők. De a befektetési formák eltérő adókezelése hatással lehet a vagyonszerkezetre és a hosszú távú megtakarítási döntésekre.
Vajon egy ilyen változtatás ösztönzi vagy inkább nehezíti a tudatos befektetési tervezést?
A külföldi adóügyi illetőség megszerzése mögött számos élethelyzet állhat. Valaki külföldön vállal munkát. Másik országban alapít vállalkozást.
A családjához szeretne közelebb költözni. Vagy nyugdíjas éveit egy másik országban kívánja eltölteni. Ezek a döntések nem feltétlenül adóoptimalizálási szándékból születnek.
Azt is fontos látni, hogy az adóügyi illetőség nem változik meg automatikusan attól, hogy valaki elköltözik vagy más országban tartózkodik. A belső jogszabályok mellett az alkalmazandó kettős adóztatást kizáró egyezményeket, a létérdekek központját, a lakóhelyet és más körülményeket is figyelembe kell venni. Az illetőség megállapítása tehát összetett, egyedi adójogi kérdés.
Az országváltás mögött lehetnek olyan családi, szakmai és életviteli szempontok, amelyeknek semmi közük az adóelkerüléshez.
A digitalizáció alapvetően megváltoztatta a munkavégzés és a vállalkozásirányítás lehetőségeit. Egyre több munkakör végezhető távolról. Informatikusok, pénzügyi szakemberek, tanácsadók, grafikusok, fordítók és számos más szakma képviselői dolgozhatnak akár más országból is.
A felhőalapú rendszerek, az elektronikus ügyintézés, a videókonferenciák és a digitális dokumentumkezelés lehetővé teszik a tevékenységek jelentős részének földrajzilag rugalmas megszervezését. Egy vállalkozás irányításának egyes feladatai is elláthatók külföldről. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a külföldi cégvezetés adózási szempontból következmények nélküli. A tényleges üzletvezetés helye, a telephely és a társaság adóügyi illetősége külön vizsgálatot igényelhet.
A lényeg mégis egyértelmű: a technológia lehetővé teszi, hogy a munkavállalás, a vállalkozás és az életvitelszerű tartózkodás földrajzilag egyre rugalmasabban alakuljon.
Ebben a környezetben az adózási kiszámíthatóság a nemzetközi versenyképesség egyik tényezőjévé válik.
A digitális nomádok életformája arra épül, hogy munkájukat digitális eszközökkel, földrajzilag rugalmasan végzik. Egyesek néhány hónapot töltenek különböző országokban, mások tartósan letelepednek. A rövidebb tartózkodás és az adóügyi illetőség megszerzése természetesen nem azonos.
Magyarország a nemzetközileg mobil szakemberek számára eddig is kínált vonzó adottságokat. A digitális infrastruktúra, az internetkapcsolatok, az európai elhelyezkedés, valamint a különböző városok megélhetési és lakhatási lehetőségei mind szerepet játszhatnak a letelepedési döntésekben. Az ország kifejezetten digitális nomádok számára létrehozott tartózkodási engedéllyel, a Fehér Kártyával is rendelkezik. Ez meghatározott feltételekkel harmadik országbeli állampolgárok számára teszi lehetővé a külföldi munkavégzés Magyarországról történő folytatását.
A Global Digital Nomad Report 2025 Magyarországot a vizsgált országok között a 16. helyre sorolta. A nemzetközileg mobil szakemberek azonban nem kizárólag a belépés pillanatában érvényes feltételeket vizsgálják. Az is számíthat, milyen pénzügyi és adózási következményekkel járhat, ha néhány évvel később ismét másik országba szeretnének költözni.
A tervezett exitadó esetében már az előző tíz évből öt magyar illetőségű adóév elegendő lehet az egyik alkalmazási feltétel teljesítéséhez. Természetesen csak akkor merülhet fel adókötelezettség, ha a befektetési értékhatárok és a további előírások is teljesülnek. De a nemzetközileg mobil vállalkozók és befektetők számára ez új kockázati tényező lehet.
A lehetséges következmény tehát nemcsak az, hogy valaki nehezebben dönt a Magyarországról történő távozásról, hanem az is, hogy eleve más országot választ letelepedésre.
Ennek tényleges nagysága jelenleg nem ismert, de a szabályozás gazdasági hatásvizsgálatában mindenképpen indokolt lenne foglalkozni vele.
A nemzetközi mobilitás a gazdaság számára is előnyökkel járhat. Egy külföldön tapasztalatot szerző szakember később hazatérhet, vállalkozást alapíthat vagy új üzleti kapcsolatokat hozhat létre. Egy vállalkozó nemzetközi piacokon építhet ügyfélkört, és később Magyarországon hajthat végre beruházást.
A megszerzett tudás, az üzleti kapcsolatok és a nemzetközi tapasztalat hosszú távon értéket képviselhetnek. Az adórendszer kialakításakor ezért érdemes azt is vizsgálni, hogy az alkalmazott szabályok hogyan hatnak a munkaerő, a tudás és a tőke nemzetközi mozgására. Egy ország gazdasági vonzerejét nemcsak az határozza meg, mennyire egyszerű odaköltözni.
Az is fontos, hogy a későbbi élethelyzet-változásokat mennyire kiszámítható és arányos jogi feltételek mellett lehet kezelni.
A javaslat egyik különösen vitatható eleme, hogy az egyes eszközökön felhalmozódott nem realizált veszteségek nem csökkenthetnék más eszközök nem realizált nyereségét. Nézzünk egy példát! Az egyik befektetés értéke 100 millió forinttal emelkedett.
Egy másiké 60 millió forinttal csökkent. A teljes portfólió nettó értéknövekedése tehát 40 millió forint. Ha azonban az adóalap meghatározásakor a veszteség nem számítható be, akkor a 15%-os adó alapja a 100 milliós nyereség lehet.
Ez 15 millió forintos adókötelezettséget eredményezne, szemben a nettó 40 millió forintos értéknövekmény 6 milliós, 15%-os adójával. A tényleges eredmény az érintett eszközök jövedelemszámítási szabályaitól függ. A példa ugyanakkor világosan bemutatja, miért fontos az adóalap meghatározásakor a nyereségek és veszteségek megfelelő kezelése.
Az exitadó-szabályozásokkal az Európai Unió Bírósága korábban is foglalkozott. A tagállamoknak lehet jogszerű érdeke ahhoz, hogy a saját adóztatási időszakukban keletkezett értéknövekményre vonatkozó adóztatási jogukat megőrizzék. Ugyanakkor az adó megállapításának módja, a megfizetés időzítése, a veszteségek kezelése és az esetleges biztosítékok követelménye uniós jogi kérdéseket vethet fel.
A 2026. október 15-én közzétett főtanácsnoki indítvány a C‑430/25. számú ügyben különösen érdekes ebből a szempontból. Juliane Kokott főtanácsnok többek között a nem realizált veszteségek figyelembevételét és az adófizetés halasztását vizsgálta a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben. Ez azonban főtanácsnoki indítvány, nem végleges bírósági ítélet.
Önmagában az exitadó bevezetéséből tehát nem következik automatikusan az uniós jog megsértése. A konkrét szabályok arányossága és alkalmazása viszont jogviták tárgya lehet.
A tervezet EU- vagy EGT-államba történő illetőségváltozás esetén meghatározott feltételekkel automatikus, kamatmentes fizetési halasztást biztosítana. Az adókötelezettség megállapítása ekkor is megtörténne, de a tényleges megfizetés a befektetés későbbi realizálásához kapcsolódhatna. Bizonyos események, például az eszköz átruházása vagy további illetőségváltozás, a halasztás megszűnését eredményezhetnék.
Más országokba történő illetőségváltozásnál főszabály szerint nem járna ugyanilyen automatikus halasztás. A halasztás tehát lényeges likviditási könnyítés. Ugyanakkor a számított adókötelezettség nyilvántartása és a későbbi fizetési feltételek továbbra is befolyásolhatják a pénzügyi döntéseket.
A vagyonadó kapcsán már foglalkoztunk azzal, hogy a vállalkozói vagyon értéke és a tulajdonos rendelkezésére álló pénzeszközök között jelentős eltérés lehet. Az exitadó-tervezet ugyanezt a kérdést egy újabb helyzetben veti fel. A tulajdonos egy vállalkozás értéknövekedése alapján akkor is adókötelezettséggel szembesülhetne, ha nem értékesíti a részesedését.
Az illetőségváltással járó adóteher a nemzetközi munkavállalást, az országváltást és a tulajdonosi döntéseket is érintheti. A két tervezett adó gazdasági hatásait ezért nem érdemes teljesen külön kezelni. A vállalkozások, befektetők és tulajdonosok számára a teljes adózási környezet és annak kiszámíthatósága számít.
A beruházások elhalasztása, a befektetési struktúrák megváltoztatása vagy az országválasztási döntések módosulása lehetséges következmény. Ezek azonban nem tekinthetők bizonyított jövőbeni hatásoknak.
A hosszú távú gazdasági fejlődéshez befektetésekre, működő vállalkozásokra, képzett szakemberekre és tudatos megtakarítókra van szükség. A nemzetközi mobilitás, a digitális munkavégzés és a határokon átívelő vállalkozásirányítás egyre fontosabb szerepet kap. Egy új adó bevezetésekor ezért nem elegendő kizárólag a várható költségvetési bevételt megvizsgálni.
Legalább ilyen fontos kérdés, hogy az intézkedés milyen hatással lehet a beruházásokra, az öngondoskodásra, a munkaerő nemzetközi mozgására és az ország befektetési vonzerejére. Az adóztatási jog védelmének és a gazdasági szabadságoknak nem szükségszerűen kell egymással ellentétben állniuk. Ehhez azonban megfelelően kialakított, arányos és kiszámítható szabályozás szükséges.
Az exitadó-tervezet kapcsán ezért a legfontosabb kérdés az, hogy az állam adóztatási jogának védelme mellett mennyire marad vonzó Magyarország azok számára, akik itt szeretnének vállalkozni, befektetni, dolgozni vagy akár csak életük egy szakaszát eltölteni.
Mert a gazdasági versenyképességnek az is része, hogy az emberek szabadon tervezhessék a jövőjüket.
Források:Az elemzés a 2026. október 27-én benyújtott adótörvény-módosító javaslaton és a 2026. október 28-án rendelkezésre álló információkon alapul. A tervezett szabályok a jogalkotási eljárás során módosulhatnak. A számpéldák szemléltető jellegűek.
