ADÓZÁS ÉS ÖSZTÖNZŐK · 4. RÉSZ
A 2027-es nyugdíjintézkedések, a járulékfizetés és az időskori biztonság egyensúlya
2026. október 23. | WELM & Partners | Adózás és gazdaságpolitika
Bizonyára sokan emlékeznek Aiszóposz tücsökről és hangyáról szóló meséjére. A hangya egész nyáron szorgalmasan dolgozik, gyűjtöget és felkészül a télre. A tücsök eközben zenél, élvezi a nyarat, és nem gondol arra, miből fog megélni, amikor beköszönt a hideg. A mese a takarékosság és az előrelátás fontosságára tanít.
A 2027-es költségvetés nyugdíjintézkedéseiről szóló bejelentések hallatán ez a történet jutott eszembe. Mi történik akkor, ha az egyik ember évtizedeken keresztül dolgozik, teljes jövedelme után közterhet fizet, míg a másik csak alacsony összegek után járul hozzá a rendszer finanszírozásához? És hogyan értékeljük, ha a későbbi támogatások a két életpálya közötti nyugdíjkülönbséget jelentősen mérséklik?
A nyugdíjrendszer egyszerre szolgálja az időskori biztonságot és a korábbi járulékfizetés elismerését. A kérdés az, hogyan teremthető meg a kettő közötti egyensúly.
A 2026. október 20-án ismertetett tervek szerint 2027. január 1-jétől az öregségi nyugdíj legkisebb összege 28 500 forintról 120 000 forintra emelkedne. Emellett a nyugdíjminimumot meghaladó, de továbbra is alacsony nyugdíjaknál sávos felzárkóztatást terveznek. A bejelentések szerint a célzott emelés 455 ezer nyugdíjast érinthet.
Önmagában nyilvánvaló, hogy havi 28 500 forintból nem lehet megélni. Még a 120 000 forintos összeg is komoly anyagi nehézséget jelenthet egy önálló háztartást fenntartó idős embernek. A legalacsonyabb jövedelmű idősek támogatása ezért fontos társadalmi kérdés.
A nyugdíjak felzárkóztatása ugyanakkor felvet egy másik szempontot is: hogyan változnak a különböző szolgálati idővel és életpálya-jövedelemmel rendelkező nyugdíjasok közötti arányok?
A magyar nyugdíjrendszerben a főszabály szerinti öregségi nyugdíjkorhatár jelenleg nők és férfiak esetében egyaránt 65 év. Legalább 15 év szolgálati idővel a korhatár betöltésekor résznyugdíj, legalább 20 évvel teljes öregségi nyugdíj állapítható meg.
A nők kedvezményes nyugdíja legalább 40 év jogosultsági idő megszerzése esetén életkortól függetlenül igénybe vehető. Ez nem kizárólag 40 év munkaviszonyt jelent: a gyermekneveléssel kapcsolatos, jogszabályban meghatározott időszakok is figyelembe vehetők.
A nyugdíj összegének megállapításánál a szolgálati időnek és a nyugdíj alapját képező átlagkeresetnek egyaránt szerepe van. A Magyar Államkincstár táblázata szerint az átlagkeresethez kapcsolódó nyugdíjszorzó:
| Szolgálati idő | Nyugdíjszorzó |
|---|---|
| 15 év | 43% |
| 20 év | 53% |
| 30 év | 68% |
| 40 év | 80% |
| 45 év | 90% |
| 50 év vagy több | 100% |
Ez a számítás is jelzi, hogy a rendszer alapvetően különbséget tesz az eltérő hosszúságú szolgálati idők között.
Vegyünk egy leegyszerűsített példát! Két munkavállaló nyugdíj alapját képező havi átlagkeresete egyaránt 130 000 forint. Az egyik 20, a másik 45 év szolgálati idővel rendelkezik.
A nyugdíjszorzó alapján, más korrekciókat figyelmen kívül hagyva, az első személy nyugdíja 68 900 forint, a másodiké 117 000 forint lenne. A különbség havi 48 100 forint.
A tervezett 120 000 forintos nyugdíjminimummal az első személy nyugdíja 120 000 forintra emelkedne, a másodiké az általános, 3%-os emeléssel kb. 120 500 forint lenne. A 25 évvel hosszabb munkavégzés és járulékfizetés így havonta mindössze néhány száz forint különbséget jelentene.
Ez tudatos szociálpolitikai döntés lehet, amelynek célja az időskori szegénység mérséklése. Ugyanakkor felveti a kérdést, hogy hosszú távon mennyire marad érzékelhető a hosszabb szolgálati idő és a magasabb járulékfizetéssel járó életpálya előnye.
Az egyszerűsített példa nem egy konkrét nyugdíjas várható ellátását mutatja; a tényleges nyugdíjmegállapítás ennél összetettebb.
Cikksorozatunk első részében már foglalkoztunk a minimálbérre történő bejelentés és a rejtett bérkifizetések problémájával. Ennek a gyakorlatnak a nyugdíjrendszerben is lehetnek következményei.
Ha valaki évtizedeken át a tényleges kereseténél lényegesen alacsonyabb bejelentett munkabér után fizetett közterheket, akkor a későbbi nyugdíjának alapját képező kereset is alacsonyabb lehet. A különbözetet esetleg készpénzben kapta meg.
A rejtett bérfizetés nemcsak a költségvetéstől von el bevételt, hanem a munkavállaló hosszú távú anyagi biztonságát is veszélyezteti. A szabályosan foglalkoztatott dolgozó ezzel szemben a teljes bérjövedelme után viseli a rá vonatkozó közterheket.
Jogos kérdés, milyen hosszú távú ösztönzőhatása lehet annak, ha az alacsony bejelentett keresetből következő kisebb nyugdíjakat később az általános költségvetési forrásokból jelentősen felzárkóztatják.
Ugyanakkor egy alacsony nyugdíj önmagában semmit nem bizonyít a korábbi adófizetési magatartásról. Valaki dolgozhatott egész életében alacsony keresetű munkakörben, nevelhetett gyermekeket, ápolhatott hozzátartozót, vagy egészségügyi okokból is kieshetett a munkából. Ezeket az élethelyzeteket nem lehet azonosítani az adóelkerüléssel.
Éppen ezért érdemes lenne világosan elválasztani a járulékfizetésen alapuló nyugdíjat a szociális rászorultság alapján nyújtott támogatásoktól.
A 2027-es tervek szerint minden nyugdíjas részesülne az általános, 3%-os nyugdíjemelésben. A legalacsonyabb nyugdíjaknál ehhez célzott, további emelés kapcsolódna. A magasabb nyugdíjban részesülők tehát nem maradnának általános emelés nélkül, de a felzárkóztatásból nem feltétlenül részesülnének.
A szociális újraelosztás mellett szól, hogy az időskori szegénység súlyos társadalmi probléma, és a rendkívül alacsony ellátások nem biztosítanak megfelelő megélhetést. A járulékarányosság mellett pedig az szól, hogy a hosszabb szolgálati időnek és a magasabb bejelentett keresetnek a későbbi ellátásban is érzékelhető előnyt kellene jelentenie.
Az alapvető kérdés tehát nem kizárólag az, hogy mennyi legyen a minimálnyugdíj, hanem az is, hogyan őrizhető meg az eltérő életpályákból származó nyugdíjak közötti arányosság.
A nyugdíjrendszerrel kapcsolatos vitákban külön figyelmet érdemelnek a kedvezményes adózású jövedelmek is. Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás, az EKHO, meghatározott foglalkozások és feltételek mellett alkalmazható, jogszabályban szabályozott adózási forma.
Az EKHO alapján megszerzett jövedelem nyugdíj szempontjából történő figyelembevétele eltérhet az általános munkabérétől. Így előfordulhat, hogy valakinek a tényleges életpálya-jövedelme lényegesen magasabb volt annál, mint amit a később megállapított nyugdíja alapján feltételeznénk.
Ez nem jelenti azt, hogy az érintett jogellenesen járt el. A kérdés inkább az, hogy a különféle adózási formák hosszú távú nyugdíjkövetkezményei megfelelően átláthatók-e. Amennyiben valaki alacsonyabb nyugdíjjogosultságot eredményező, jogszerű adózási formát választ, fontos, hogy tisztában legyen annak hosszú távú következményeivel.
Hasonló kérdés merülhet fel a kisadózók, vagyis a katás vállalkozók esetében is. Ezzel a témával külön cikkben foglalkozunk.
A 2027-es költségvetési tervek szerint a teljes 13. havi nyugdíj megmarad. A 14. havi nyugdíjból ugyanakkor továbbra is csak az egyheti részletet fizetnék ki, a korábban tervezett további bővítés elmaradna.
Ez fontos különbség. A bejelentés a korábbi kifizetési szinthez képest nem jelent közvetlen nominális csökkentést, de a nyugdíjasok nem kapnák meg a teljes 14. havi ellátás felé tervezett következő lépcsőt.
Az intézkedések értékelésekor ezért külön kell választani a már meglévő juttatások megtartását, az újonnan bevezetett támogatásokat és a korábban előirányzott, de elmaradó bővítéseket.
A bejelentések szerint 2027-től fokozatosan bevezetnék a nyugdíjas SZÉP-kártyát. Az első részletet az 500 ezer forint alatti nyugdíjban részesülők kapnák meg. A tervezett konstrukció abban különbözne a jelenlegi SZÉP-kártyától, hogy élelmiszerre és gyógyszerre is felhasználható lenne.
Ez sok nyugdíjas számára valódi segítséget jelenthet. Ugyanakkor megmarad a kérdés: mennyire rugalmas egy célhoz kötött juttatás?
Az időskori kiadások jelentős részét nemcsak az élelmiszerek és a gyógyszerek teszik ki, hanem a lakhatás, a közüzemi díjak, a fűtés és az esetleges gondozási költségek is. Egy nyugdíjasnak szüksége lehet arra, hogy téli tüzelőt vásároljon, közüzemi hátralékot rendezzen vagy váratlan kiadást finanszírozzon. Az ilyen helyzetekben a szabadon felhasználható jövedelem és a célhoz kötött támogatás nem feltétlenül helyettesíti egymást.
A nyugdíjas SZÉP-kártya tényleges értékét ezért a végleges felhasználási feltételek alapján lehet majd megfelelően értékelni.
A nyugdíjrendszerben két, egymástól eltérő cél találkozik. Az egyik az aktív életpálya során megszerzett nyugdíjjogosultságok elismerése. A másik az időskori szegénység mérséklése és a minimális megélhetés támogatása.
Mindkét cél fontos, de eltérő gazdaságpolitikai logikát követnek. A járulékfizetéshez kapcsolódó ellátásoknál a szolgálati időnek és a figyelembe vehető keresetnek meghatározó szerepe van. A szociális ellátásoknál ezzel szemben az egyén tényleges szükségletei és élethelyzete kerülnek előtérbe.
Felmerül tehát, hogy az időskori rászorultság kezelésének többletforrásait célszerűbb lenne-e külön, átlátható szociális támogatási rendszerben biztosítani, miközben a nyugdíjak járulékfizetési arányossága is megőrizhető.
A nyugdíjrendszer hosszú távú fenntarthatósága nem kizárólag a nyugdíjemelések mértékétől függ. Meghatározó a foglalkoztatottak száma, a bevallott keresetek nagysága, a járulékbevételek alakulása, a demográfiai változások és a nyugdíjban töltött évek száma is.
Magyarország nyugdíjrendszere alapvetően felosztó-kirovó logika szerint működik: a jelenlegi befizetések a jelenlegi nyugdíjak finanszírozásában vesznek részt. A befizetések tehát nem egyéni megtakarítási számlákon gyűlnek.
A munkavállaló számára mégis alapvető jelentőségű, hogy a szabályos járulékfizetés és a hosszú szolgálati idő a későbbi nyugdíjban is megfelelően megjelenjen. Ha ez a kapcsolat gyengül, annak lehetnek következményei a munkavállalási, adózási és megtakarítási döntésekre.
A mese azt üzeni, hogy az előrelátásnak és a szorgalomnak értéke van. A valós élet azonban összetettebb. Nem minden kisnyugdíjas tücsök, és nem minden magasabb nyugdíjjal rendelkező ember hangya. Vannak, akik önhibájukon kívül kerültek nehéz helyzetbe, és vannak, akik tudatosan választottak alacsonyabb közteherfizetéssel járó megoldásokat. Éppen ezért a különböző élethelyzeteket különböző eszközökkel kell kezelni.
Az időskori szegénység mérséklése társadalmi cél. A hosszú, szabályosan bejelentett munkával és járulékfizetéssel megszerzett nyugdíjjogosultságok elismerése pedig a rendszerbe vetett bizalom alapja.
A fenntartható nyugdíjrendszernek mindkettőre választ kell adnia. És egy kérdést mindenképpen érdemes nyitva hagyni:
Milyen nyugdíjrendszer ösztönzi leginkább az embereket arra, hogy aktív éveikben teljes jövedelmüket bevallják, hosszú távra tervezzenek, és közben időskorukban senki se kerüljön kilátástalan helyzetbe?
Források:Ez az elemzés a 2026. október 19–20-án bejelentett, 2027-re tervezett intézkedéseken, valamint az aktuális nyugdíjszabályokon alapul. A végleges jogszabályok és a részletes végrehajtási rendelkezések módosíthatják a tervek tartalmát.
